Sango �s t�rsai Kaide any� faluj�ban t�lt�tt�k napjukat. Sango�k el�gg� furcs�lt�k,hogy nincs let�rve. pedig a l�ny igenis szomor� volt,csak nem mutatta. Naplementekor hirtelen elrohant.

Egy szellemmel tal�lta szembe mag�t. De ez a szellem nem volt h�tk�znapi: Ez a szellem az a fi� volt,akit Sekine fakk�n�l hagyott az esk�v�n. -L�tom csod�lkozol....-mondta mosolyogva a szellem-Tudd meg,hogy csak ki akrtalak vonni a forgalomb�l! �s let�mdta a l�nyt. De az elugrott. A szellem pedig csak s�rtegette: Tudom,hogy dobtak t�ged! H�t igen! Mindig egyed�l fogsz maradni!! A l�nynak hamarosan betelt a poh�r: m�lyk�k lett a szeme,�s kez�b�l k�k korongokat l�tt a sz�rnyre,melyek,ha hozz��rtek felrobbantak. De a szem�t tov�bb tudott harcolni. Egy er�s �t�st m�rt a l�nyra,aki ett�l elesett. Hirtelen felrobbant a sz�rny,�s valaki csak ennyit mondott: Senki ne mer�szelje b�ntani �t! Azzal elfutott.

Sekine felt�p�szkodott. Tudta ki a megment�je,�s maga el� suttogta: Nem igaz...M�g MINDIG szeret.

Visszament a faluba. A t�bbiek am�gy kifigyelt�k a jelenetet,�s ahogy tudtak rohantak a faluba,m�g a l�ny el�tt vissza�rtek. Az meg csak fel�lt egy f�ra,�s ott aludt el.