XXVII. Fejezet
2005.11.19. 16:20
Másnap Sekine kissé furcsán viselkedett:fel-alá járt,minden nesz után nézett,egyszer csak ennyit mondott: Haza ugrok. És már ment is. Persze a többiek furcsálták a rakcióit,de gondolták,egye fene.
Sekine nem ment haza,hanem megérezte Narakut. S követte az érzéseit. Végül elérte Naraku búvóhelyét. Egy hatalmas hegyen egy vár,melyet a mérges gáz körül vesz,s állandóan esik az eső. Ordibált Sekine minden félét,többek között azt,hogy ő tette rá ezt az átkot. Végül megjelent Naraku..Bábuja. Sekine lecsapta a fejét,s végül megjelent az igazi Naraku. Nagy harc vette kezdetét,de a devil erős ütést mért a lányra. Megjelentek Inu Yashaék,még épp időben,hogy Sekinet elrántsák a mérges gáztól. Muszáj volt rohanni,mert Inu Yasha még nem tudta a Testsuigat megtartani.
Egy tópartra értek lerakták Sekinet,s próbálták felébreszteni. Naraku követte őket,s a tó másik oldalán kötött ki. Már támadt volna,mikor Sekine hirtelen felkelt,lóvá vált,tengerkék lett,s a vízbe ment...Nem is bele,hanem rá! A vízen járt. Megállt a közepén,s mikor a szemét támadott,egy hatalams kékséget okádott,mely megtartotta a fegyvert,s vissza lőtte a küldőre. Naraku elment. Sekine pedig visszament a többiekhez,s visszaváltozott. Csak néztek rá.
-Mégis,hogy képzeleted,hogy egyedül mész Narakuhoz?!!-kérdezte dühödten Inu Yasha. -Nem tudom! A dühöm vezetett engem!-jött a válasz. -Na figyelj,ha úgy nézzük a hugom vagy,tehát felelős vagyok érted!-szólt Inu. -Igaza van!-mondta Miroku csendesen. -Jól van tudom,hogy hibáztam,de mint látjátok,élek és virulok..Au!-vitatakozott a lány,de hirtelen megfogta a karját. Felhúzta a pulóvere ujját,s döbbeneve meredt a karjára: A harapás nyoma még rajta volt,de azokon meg sötét foltok. -Ez egy átok!-kiáltott Sango.-Ez a lehető legrosszabb! Míg meg nem ölöd Narakut rajtad marad! -Tehát olyan,mint Mirokué?-kérdezte Shippou. -Igen...-jött a szomorú válasz.
Az átoktól eltekintve Sekine ugyanolyan maradt,mint volt. Most épp Sangonak segítkezett: Miroku már megint nagyon "érzelgős" volt a szellemirtóval szemben ezért Sekine elvedte a szerzetes botját,s elrohant vele. Miroku utánnament,de nem bírta az iramot,s vissza jött,mert az alakváltó sólyom lett,s elszállt. Este felé,mikor tüzet raktak,egy egyenes,kemény valami Miroku fejére esett,aztán Sekine leszállt.
|