XXI. Fejezet
2005.11.13. 19:43
A kis csapat elvitte a gyógyfüvet Kouganak,s hamarosan felépült a gyengélkedő. Kagome búcsút akart venni a paripától,miután mindent elmondott neki Inu Yasha. Mikor elmentek a faluba,Sekine épp egy ekét húzott maga után. Kagome odarohant hozzá,sírásra görbült szájjal elbúcsúzott tőle,átölelte a nyakát,s visszament a többiekhez.
Este viszont újra el kellett menni a faluba,mert Inu Yasha halott szagot érzett...
Nem is tévedtek,hisz egy rabló banda felgyújtotta az összes házat,köztük a karámot is,ahol Sekine lakott. Viszont ő sem télenkedett,vihart idézett,mely a lakóhelyek nagy részét eloltotta. Aztán kirúgta a karám kerítését,s rohant a banditák után. Először a az egyiket magharapta,aki,emiatt a seb miatt leesett a lova hátáról. A másikkal is így tett,a harmadikat padig a lefejelte.
Visszarohant,s látta,hogy Miroku egy nőt kidobott a házból,de ő maga bent ragadt. Sekine beugrott,s a hátára engedte a a szerzetest. Folytatódott a lángokkal való küzdelem másnap reggelig...
A feketeséghez odaügetett a három bandita lova,s beszélgetni kezdtek,lóul. Miroku hamar megértette a dolgot,mert az éjfekete parpia tétovázott,aztán lassan odasétált Sangoékhoz. -Velük tart.-szólt Miroku.-Hisz ő is ló lett. Nem tévedett. sekine valóban velük akart tartani. -Hát eljött az igazi búcsú-fordult Miroku a lóhoz.-Légy boldog! -Azért néha meglátogatsz?-kérdezte Shippou a ló orrát átöleleve. Kagome csak megölelte a lovat,mert a sírást alig tudta elfojtani. Sango is így tett,de ennyit azért tudott mondani: Vigyázz magadra! Kohaku végigsimította a paripát. -A te döntésed,remélem nem fogod megbánni.-szólt Inu Yasha. Viszont Sekine átölelte úgy,ahogy egy ló tudja,aztán odadta neki a nyakláncát. -Ég veled,testvérem.-ez volt az utolsó mondata,mert többet már nem tudott emberül mondani. Elvágtatott,de egy dombon visszafordult,ágaskodott,s nyerített még egy utolsót a barátainak..
A többiek pedig visszaintettek neki. Fojtatták útjukat,de előbb elmentek Kougahoz,hogy elmondják neki a történteket. A farkasszellemen látszott,hogy szomorúan fogadta a hírt...felment a barlang tetejére,s csak bámulta a messzeséget.
|