-Nos?(kérdezte Inu Yasha kissé idegesen) -Jaj Inu Yasha! Ne legyél neve... -A nevem Sekine Akemi...Egy kúton keresztül jutottam erre a helyre,s tudom,hogy nem álmodom! -Akkor te egy modern lány vagy igaz?...Mi-mint én? (Kérdezte Kagome megrökönyödve) -Ha minden igaz,igen. -Hogyan kerültél ide?(érdeklődött Miroku)

Egyszer egy esős éjszakán lementem a földszintre,mert szomjas voltam. A kutyám vadul ugatott,úgy döntöttem kimegyek megnézni,miközben felkaptam a kabátom,kinéztem,s láttam,hogy csak egy macskát ugat...Gondoltam behozom,itt ellesz egy barabig. Úgy egy hónapig volt nálunk,mikor egyszer otthon maradtam egyedül...Épp jöttem ki a konyhából egy kis tejjel,mikor a kismacska megszólalt...Köszönöm...Teljesen ledermettem! -Te tudsz beszélni? (ámultam el) -Igen,de nem vagyok macska--Egy csillanás,s egy sárkány állt előttem-- Én egy sárkány vagyok,akit elűztek otthonából...Te megmentettél engem,hálával tartozom.

Adott nekem egy gyöngyház fényű medállal rendelekező nyakláncot...Ezt mondta nekem: "Eme nyaklánc segít neked átváltozni állatoká,s lényekké...Ha széttörik,akkor ne keseregj,mert egy a szívedbe fog ágyazódni,s akkor már a nyaklánc nélkül is át tudsz változni." Azzal feldobott a hátára,s elvitt a mamám kútjához...azt mondta ezen keresztül elmegyek a Középkori Japánba,hol a nyaklánc segítségével akár életeket is menthetek. Bele mentünk,s elváltak útjaink...

Váó! Én is így kerültem ide,csak én egy baleset folytán zuhantam a Csontok Kútjába! --mondta Kagome kis szünet után--  Ja milyan neveletlen vagyok..A nevem Kagome Higurashi,ők pedig Inu Yasha,Miroku,Sango,Shippou és Kirara....

Örvendek!....Nos én tovább megyek,mert....-Csatlakozz hozzánk!--Szólalt meg hirtelen Shippou... -Nem is tudom,hiszen még csak most találkoztunk...Ja,amúgy itt van egy Szent ékkő...Nektek adom,nekem nem kell. -Hogy-hogy nem kell?--Kérdezte Miroku-- -Azért,mert csak szomorúságot okoz...Mesélte a Gyöngyház fényű sárkány,hogy azért üldözték el hazulról,mert egyszer a hatalmába kerítette a shikon-no-tama...Rengeteget mesélt az égkővel kapcsolatban,s mindnek egy a vége: Szomorúság vagy halál...

-Értem...Szerintem csatlakozhatnál hozzánk,hiszen mi is úgy kovácsolódtunk össze,hogy az útjaink kereszteződtek..--Mondta Miroku,úgy,akár egy jóbarát..--

Majd még meggondolom...Most egy kicsit elmegyek,megszeretnám ismerni az itteni álatokat...Ugyanos nagy állatrajongó vagyok...   -Rendben...Remélem csatlakozol hozzánk! Szia!--Mondta Kagome--