XXXII. Fejezet
2005.12.03. 18:17
Sekine és farkasai egyedül rótták az utakat. Egyszer megpihentek egy kidőlt fán,mikor egy hang megszólította: -Hát te mit keresel itt? Ayame állt ott. -Elszöktem,mert veszélyt jelentek mindenkire.-jött a válasz. -Hogy-hogy?-kérdezte a farkaslány. Sekine mindent elmesélt neki.
-Értem....Üdvözöllek a falkában.-mondta Ayame. Sekine vonakodott,de aztán csatlakozott. Összenőttek,mint két testvér,és Sekine betartotta ígéretét: Minden sötét ködben megjelent minden faluban,aztán eltűnt.
Egyszer egy ilyen éjszakán,pont abba a faluba ment,ahol Sangoék megpihentek. Látta,hogy egy szellem rájuk akar támadni. Ember alakot öltött,és mikor összeolvadtak nyilai és medállja,a szellem közepébe lőtte nyilát,mely ettől felrobbant. Mielőtt Inu Yashaék észhez kaptak volna,összekapta cuccát,és elrohant. Beszámolt mindenről Ayamenek. -Kouga ott volt?-kérdezte a farkaslány. -Igen....-jött a válasz. -remélem ő is látja az esti szivárványt.-mutatott egy szivárványra. Sekine elgondolkodott....Mikor Ayame elaludt,elment egy tóhoz.
-Olyan sokkal tartozom Ayamenek....Tudom,szereti még Kogat,és...Hát.....nem is tudom. Olyan sokat köszönhetek neki,hát,Kouga szerelme legyen az övé...Én meg amúgy is egydül vagyok,és leszek örökre. Hirtelen egy unikornis dugta ki a fejét a vízből,aztán kiült a lány mellé. Ez az unikornis félig hal volt.
-Te ki vagy?-kérdezte a lány. -Én a vízisten...Azért jöttem elő,hogy felruházzalak azzal a ranggal,hogy te vagy a vizek hercegnője. Ugyanis hős vagy. Az az igazi hős,mely a szíveket nem töri össze...És tudd,soha nem leszel egyedül,a vizek mindig veled lesznek.-mondta az istenség,azzal víz alá bukott.
|