XXXIII. Fejezet
2005.11.29. 20:17
5 év múlva a közpkori Japánban hatalmas hóvihar volt,pedig még csak novemberre járt. Nagy károkat tett,majdnem életet követelt. Hamarosan kiderült,hogy a vihart égy jégember idézte,melyet Inu Yasha és társai próbáltak legyőzni,de a frigót akkora fal védte,melyet egy futótűz sem tudott volna ledönteni.
Skóciában: Sekine,pakolj össze,és menj vissza!-mondta az apja a lánynak,mikor már nem bírta a lány összeomlását. Persze az alakváltó először vonakodott de aztán,pakolt,és már indult is! Mikor hazaért,látta a,hogy nincs ott semmi,amit otthon hagyott,ezért tudta,hogy Kagome megfogadta a kérést. Beugrott a kútba,és már ment is. de sajnos számára szomorú látvány fogadta: Ayame és Kouga összeházasodtak. Épp hozzá vágtatott két farkasbarátja,örültek egymásnak,és Sekine megkérte Andot,hogy tépje ki a medállt Kouga nyakából. Ando így is tett. Sekine hazament. Összebarátkozott egy fiúval,mely hamarosan megkérte a kezét. A lány nem tudta mit feleljen,de beleegyezett. Az esküvő előtti estén,Sekine látta,hogy a vőlegény egy lánytól búcsúzott el,CSÓKKAL! Nagyon mérges lett,széttépte a mennyasszonyi ruháját,másnap,pedig amikor már mindenki jelen volt,a fiú is a helyén állt,Sekine berohant a placra,és egy pofont adott a szemétnek ezzel a mondattal: VÁGÓDJ EL!!! Hazarohant beugrott a kútba. A medáll lüktetni kezdett,és az alakváltót szinte húzta maga után.
Sekine Inu yashaékat betemetve találta a hó alatt. Kihúzta őket,és sárkány képében elvonszolta társaságot egy barlangba. Ott voltak a falubeliek is,sőt,Kouga és Ayame is. Sangoék nagyon örültek az alakváltónak,és mindent elmondtak neki. -Hát én ismerem azt az embert! Várjatok,mindjárt jövök. Azzal elrohant és egy jogarral tért vissza. -Menjünk a fridzsiderhez! El is mentek. Ott volt a jégember,Sekine pedig leszúrta a jogart a földbe,és egy tűzember jött le. -Csak őt ne!-szólt a frigo. -De! Én vagyok itt,öcskös! Már megint világuralomra törsz meg minden? -Igen,képzeld! Elegem van abból,hogy mindig te vagy a "the hero". Anya mindig téged szeretett jobban. -Ne siránkozz már,mindig nyafizol,hogy téged senki se szeret,meg minden! Kezd elege lenni. -Hát ezeknél is folyik az élet.-szólalt meg Sekine. -Nem állíthatsz meg!-ordibált a jégember. -Ide hívom anyát-szólt a tűzember flegmán. -Na jó,talán még is-jégember. Azzal elmentek.
Ayame Kougahoz lépett.-Látom,Sekine és te elválaszthatatlanok vagytok....Éljetek boldogan. Koga eleinte csak nézett a farkaslányra,aztán beleegyezett. Sekinehez lépett,és bocsánatot kért tőle. Sekine válaszul csak megölelte. Lóvá vált,és örömében elkezdett vágtatni,ugrálni,mint egy szerelmes kiscsikó.
|