Mirokuék elmenetek Kaide anyóhoz,Sekine pedig hazament,hogy elhozza a számtechet tanulni. Addig is Sangoék bent pihentek,mikor egy kutya jött be. Mindenkit körül szaglászott,végignyalt,aztán kirohant. -Ez Sekine volt?-kérdezte Miroku az arcáról törölve a nyálat. Bejött Sekine oldalán a "nyalogatós" kutyával. -Ő itt a kutyám,Deguchi. Utánnam ugrott...Azt mondja szimpatikusok vagytok neki.-hadarta a lány. Rengeteget játszottak azon a délutánon. Sango,Miroku,Inu Yasha és Kagome,egy fa árnyékában nézte a játékot,közbe beszélgettek. Hirtelen Inu Yasha felkelt,és elviharzott. Shippou és Kirara visszamentek a többiekhez,Sekine és Deguchi,pedig követte Inu Yashat. A félszellem a kúthoz ment. S rátámaszkodva letérdelt,s belenézett a mélyébe. A két leskelődő a kút másik oldalára settenkedett,s felnéztek. -Mi a baj?-kérdezte a lány. -Semmi...-jött a válasz. Dehogy nincs semmi baj! Szóba jött Kikyou,s én még mindig úgy érzem,hogy szeretem őt! Pár perc gondolkodási idő....

-Nos,hogy úgy mondjam,a közted és Kikyou közti kapcsot semmi sem tudja elszakítani...És hogy egy kicsit költőiesen fogalmazzak,Kikyou a szíved mélyén van,de feljebb egy emelettel mindjárt más van... Nem vették észre,de egy bokorból hallgatóztak a többiek. -Különben is,Kikyou már nem az,aki volt...Ez egy új,egy halhatatlan! Ha vele jönnél össze,akkor öreg korodra meghalnál,neki meg összetörne a szíve...Gondolkozz rajta!-mondta a lány,s visszaindult. A többiek pedig rohantak ahogy csak tudtak a fához,nehogy Sekine észre vegye a cselt.

Nem sokkal később egy szellemmel viaskodtak,amit hamar legyőztek,de mikor az eldőlt,kidöntött egy fát,ami ráesett volna Sekinere,ha Deguchi nem löki el...Így a kutyára esett. Szegény Sekine,nagyon sírt,de amikor a medáll hozzáért a halotthoz,akkor hatalmas szél kerekedett,s felébredt a hős. Felállt,hirtelen tűz vette körül,s átváltozott egy hatalmas,hófehér rókává,mely tüzet tudott okádni. Később rájöttek,hogy Deguchi olyan képességgel rendelkezik,mint Kirara,csak ő rendes kutyává alakul,s ha harc van,akkor pedig tűz kutyává.