Mirokuék egy kis völgybe értek,ahol egy tölgyfa alatt pihentek meg. Sekine elment arra hivatkozva,hogy vissza vezeti a farkasokat Kaide anyóhoz. Nem sokára megjelent egy hatalmas forgószél,amiből aztán kiugrott Kouga. -Te meg mit keresel itt?-kérdezte Inu Yasha morogva. -Nyugi bolhazsák,Sekinet keresem. -Hogy hogy?-kérdezte Kagome lepetten. -Hát,hogy is mondjam-mondta Kouga pirulva. -Értem! Nem kell tovább mondanod-nevetett Kagome.

Dél tájt: -SZERINTEM MÉG AZT SE TUDJÁTOK,MIT JELENT A HALÁSZAT!!!-Mondta egy ismerős hang. Sekine futott,őt pedig egy dühös vadász csoport kergette. Aztán egy kis erdőbe értek,ahol fordult a kocka! Most az emberek rohantak,mögöttük egy hatalmas vízi sárkány. Elrohantak,de az egyik egy dárdát hajított a sárkány vállába. A szúró tárgy célba is ért...

Sekine kezét (mert vissza változott) ellátták,s bekötözték... -Mégis miért haragídottad magadra az embereket?-kérdezte Miroku. Ekkor kilépett egy bokor mögül két farkas,szájuk közt egy nagy háló,benne rengeteg hal. -A vacsora tálalava!-kiáltott Sekine. Miután a halat megfőzték,s be lakmároztak,mindenki aludni tért...Hirtelen Inu Yasha felkelt,s kiment a barlangból(ugyanis ott szálltak meg,s a barlang egy hegy közepén volt). -Mi a baj?-kérdezte Sekine farkas képében,a barlang tetején. -Mit csinálsz te ott?-Inu Yasha. -Hallgatom a fák sírását.-jött a válasz. -Én meg nem tudok aludni...-mondta a félszellem. -Ne változz szellemé!-szólalat meg hirtelen Sekine. -Mi-mivan?-kérdezte Inu Yasha lepetten. -Hallottam viselt dolgaidról...Például arról,ha bevadulsz mindenkit megölsz,aki csak az utadba kerül... Ebből következtettem: Ha egészen szellemé válsz,talán azt is elfelejted ki a barát,s ki az ellenség...Nekem nincs bele szólásom,de azért gondolkodj el ezen... -Inu Yasha elgondolkodva nézett a farkasra,aztán visszament a barlangba aludni.

-Sekine vissza változott,s már indult,mikor egy kéz megragadta,s el rántotta: Kouga volt az. -Neked már megint mi bajod van?! Már meg gyógyítottam az embereidet.-mondta Sekine suttogva. Hát,azt szeretném mondani hogy,hogy...-Kouga elhallgatott. -Még gondolkozom rajta.-Mondta Sekine.-Mostmár menj,mert hajnalodik. Kouga el is ment. Sekine pedig vidáman ment le a völgybe,virágokat szedett.

A csapat elindult,Sekine hulla fáradt volt,ezért át változott a kis vörös tűz rókává,és Kagome bicajának a kosarába aludta át a fél napot.