XLV. Fejezet
2005.12.13. 20:57
Másnap megindult a keresés. Keresték közel,keresték távol,keresték fenn,keresték lenn. Hirtelen a magasból lecsapott Sekine egy karddal a kezében. Vadul támadta őket. Aztán Kouga valahogy kivétte,és utasította a többieket,hogy menjenek Narakuhoz. Ugyanis a devil szaga erősen érezhető volt.
Elérték Narakut,de az már az ékkő segítségével már átváltozott valami csápos izévé. Megkezdődött a harc!
Nézzétek meg a Headstrong AMV harcjelenetét....Jobban én sem írhatnám le.
Eközben Kouga és Sekine viaskodtak. Hirtelen Kouga kiverte Sekine kezéből a kardját. Eldobta a sajátját. "Nem tudom megölni"-gondolta. Megölelete a lányt,azt pedig egy nyílvessző találta el,és felégett. Mögötte állt az igazi Sekine. Kouga odarohant hozzá,de az egy tört állított a farkasszellembe. -Sekine...-mondta. -Csapda volt!-szólt gúnyosan a lány-Naraku csinált belőlem egy másolatot csalógatónak. Kouga hátrált,és nekidőlt az ezeréves fának. A lány feldobott egy fűszálat melyből lett íj és nyíl. Már célba vette a farkasszellemet,mikor egy emlékkép jelent meg előtte: Kougaval nyakláncot cseréltek. -nem....-gondolta. De a tett gyorsabb volt nála: Az íj belefúrodott a farkasszellem szívébe. NEM!!!!!!!!!-ordított Sekine,és Kougahoz rohant,aki lerogyott,holtan. Átölelte a fejét. -Sajnálom-mondta-Nagyon sajnálom! És akkor érezte,hogy a pók jel eltűnik arcáról.
Nagyban folyt a harc Naraku ellen,mikor megjelent Sekine és csak támadta a szemetet. Az egy csápjával megfogdta a nyakát,és fojtogatni kezdte. A lány tudta,eljött az ideje. Ugyanis a medáll repedeznikezdett,a repedésekben pedig fény nyúlott ki,és végül az ékszer eltörött..Sekine szívébe fúródott egy. Fájt neki,de erőt vett magán: Kaorunak sugalmazt,hozza el a nyilait,aki így is tett. Sekine pedig a fojtogatás közepette kilőtte nyilait Narakuba,aki megtántrodott,és leesett a hegyről,melyen kastélya állt. De Sekinet magával rántotta. A többiek nem tudták,most mi legyen...Végül beletörődtek.
Hazafele menet meglátták Kouga holttestét. Azonnal odarohantak hozzá. Esni kezdett a hó,mivel December közepe volt,és akkor egy virág nyílott az ezeréves fán. A virág ráhullott Kougara,aki kezdett éledezni. Felsegítették,és elmentek Kaide anyóhoz. nem tudták,hogy örüljenek vagy gyászoljanak. Csak mindenki ült a helyén,és a magasba tekintett.
|