XXIV. Fejezet
2005.11.16. 20:29
Shippouék egy réten jártak,melynek a vége egy hatalmas lejtő volt. Az utat folytatni kellett...
-Most még is mit tegyünk?-kérdezte Miroku. -Keh,egy kis domb nem tesz semmit.-mondta Inu Yasha flegmán,s indult is,de a fű annyira csúszós volt,hogy kellett pár perc(óra) mire vissza mászott a félszellem. Sekine csak fogott egy hatalmas tönköt,laposra faragta,aztán ráült,s elindult. A többiek is így tettek,aminek a vége az lett,hogy Shippou kezdett rosszul lenni.
-Soha többé nem fogadok szót neked!!-szólt Inu. -Szerintem tök állat volt! Mégegyszer! Jó?!-újongott az alakváltó pattogva. Nagy zörej közeledett feléjük. Egy rémség...Egy sárkány! De ez a sárkány szinte csak gyűlöletből állt,pedig semmiféle ékkő nem volt látható benne. Hirtelen megjelent Naraku. -Á,látom megismertétek reinkarnációmat,Hasent. Ő a tiszta harag,s utánozhatatlan gyűlölet..-Többet nem mondhatott Naraku,mert Hasen ketté harapta. De ez is,mint a többi,csak báb volt,így Narakunak semmi baja nem lett... Sokáig harcoltak,végül Sekine megszólalt: -Álljatok félre...Ez sárkányok harca! S már fel is repült sárkány képében...
Sokszor volt olyan,hogy össetekeredtek,s harapták,fojtották egymást,de egyszer megnyílt a föld,s Sekinet Hasen bellőtte a nyílásba,s elzárta azt. De egyszer csak a nyílás helyén furcsa jelek kezdetek kirajzolódni,melyet egy alulról feltörő fkék fénysáv karcolt. S ahol ez a karcolás megjelent,ott a föld,mintha megöregedett volna,s elporladt...A végén kirontott az alakváltó,s neki támadt a sárkánynak. Elűzte őt.
Aztán a többiek felé indult,karba tett kézzel. -A poklot láttam-kezdte-szörnyű volt...Mindenhol tűz,s rengeteg sikoly...-pár könnycsepp csordult végig az arcán-féltem...rettentően.
Végül megnyugtatták a többiek,hogy nem kell félnie,mert ők vele vannak. A lány elmosolyodott. Egy kis pusztára értek,melyen csak itt ott volt fa. Letelepedtek egy tölgy mellé,s elkezdtek falatozni...Sekine nem szerette a szushit,ezért lóvá változva "füvezett". Mivel egy kicsit komor volt a hangulat,az alakváltó úgy döntött,felvidítja barátait. Kagome kissé lazán tartotta a kenyeret,így Sekine ló képében elvette tőle,s elszaladt. Higurashi utánna rohant,aztán fáradta visszajött,s rádőlt a fára. Sekine is visszavágtatott,s rádobta a lányra a kenyeret...Mármint azt amit meghagyott belőle.
|