V. Fejezet
2005.10.25. 20:53
Coda szép naora ébredtek Shippouék...A harmatos virágok,egy fütyülő rigó..Jobb ébrsztő nem is lehetne! Felkeltek,s nagy csodálkozásukra,csak ketten voltak Sekinével a barlangban...-Hol lehetnek a többiek?-kérdezték egymástól. Több se kellett nekik,Sekine át változott farkassá,s szag alapján hamar utol érték a bandát. Nem voltak egyedül a barátaik...Ugyanis Mirokuék ott állatk egy fa alatt,Inu Yasha pedig az előtérben harcolt Kougával,Kagome kegyeiért...Szokványos.
Itt meg mi folyik?-Kérdezte az alakváltó,mikor odaértek. -Ja,még nem meséltük,hogy Kouga annyira őrülten szerelmes Kagoméba,hogy az asszonyának hiszi..Persze Inu Yasha sem hagyja magát!-Mondta Sango úgy,mintha mindennap ezt mesélné.
Hirtelen mindketten földre kerültek...Ugyanis mind a ketten karommal támadtak ezért olyan erővel ütötték egymást,hogy megsérültek...Folytatódott a harc,s úgy látszott sosem lesz vége...Ekkor Inu Yasha akkora rúgást kapott,hogy a földre került,s Kouga már készült a halálos karmoláshoz...
Több se kellett a medállnak,hirtelen megcsillant,aztán tengerkék hurrikánba keveredett,s magába foglalata Sekinét,aki ettől egy lénnyé változott. Róka kinézetű volt,a kezein,s lábán rajta volt a Jing-Jang,s a szeme tengerkéken csillogott. Ekkor felugrott,s a magasból elkiáltotta magát: Jég tüske áradat!-s a sok kis jég-szilánk Kouga lába elé szúródott. Ekkor Sekine leugrott,Inu Yasha elé állt,hogy védje.
Sekine?-Kérdezte Inu Yasha felismervén a medállt. -Tűnj innen! Ez a mi harcunk!-szólt Kouga ellenszót nem tűrő hangon. -Nem megyek! Ez a legnagyobb vétek egy farkastól! Védtelen ellenfélre támadni! A kutyák családjában ilyenről szó sem lehet!-Mondta dühösen Sekine. Ajánlatot teszek: Egy versenyt. Fussunk addig,míg Kagome kilő egy nyilat. Ha győzöl,folytathatod a harcot. Ha vesztel,akkor szállhatsz szembe Inu Yashával,ha jól érzi magát! Rendben!-szólt gúnyosan Kouga-De én vagyok a futóbajnok..Verhetetlen vagyok.
Készen álltok?-Kérdezte Kagome megfeszítve a íjjat. Készen!-mondták mindketten. Kagome kilőtte a nyilat: Ment árkon-bokron,hegyen völgyön keresztül,s megállt,egy fenyő törzsében....
Rajt!-jött az utasítás. A két szilaj lélek egyszerre indult,s együtt futottak,hegyen-völgyön,árkon-bokron keresztül,s egy folyót csak úgy sebtibe átugrották...Hirtelen egy varangydémonnak találkoztak össze...Nehéz ellenfél volt,sokáig harcoltak,míg egyszer Kouga elterelte figyelmét,s csak ennyit kiáltott: Fuss! De Sekine nem ment tovább,hanem a szörny nyakát megcélozta,s annyi jégtüskét árasztott oda amenyitt csak tudott...Hirtelen a szöny elporladt,s a helyében egy kismecska bukkant fel...Sekine fogta,s elvitte egy közeli erdőbe. Kouga csak ámult.
Nos folytatjuk?-Kérdezte Sekine Persze!-S folytatódott a szálguldozás...Kouga csak ment,s ment,de egyszer csak észrevette,hogy Sekine már négy kéz-láb áll,már ember alakban. Jól vagy?-Kérdezte Kouga. Sekine nem válaszolt,csak mutatta a kezét.Egy vérfolt volt rajta...Aztán hirtelne ájultan esett össze. Kouga nem tétovázott,hátára kapta,s száguldott a lánnyal.
Ez meg mit jelentsen?!-Kérdezte Inu Yasha dühtől remegő kézzel-Megsebesítetted,hogy nyerhess?! -Szerinted visszahoztam volna,ha bántottam volna?-Kérdezte Kouga. -Most nem ez a fontos! Vigyük el Káeda anyóhoz.
S a csapat Kougaval,s Sekine farkasaival megindult,az útra.....
|