XVII. Fejezet
2005.11.10. 20:00
Nagy sírások voltak,hisz egy barát távozott közülük...Úgy döntöttek,hogy elviszik e folyóhoz,s ott útnak engedik. Úgy is tettek,s a legtisztább folyóhoz vitték,ahol rengeteg virágot ráerősítettek,aztán bele rakták a vízbe...
A csapat szomorúan útnak indult,s messziről is tisztán lehetett hallani Ando,Takemitsu és Kouga farkasainak a keserves vonítását. Eleredt az eső,ezért minél hamarább találniuk kellet egy száraz helyet. Találtak is,egy öreg kunyhót,benne egy öreg anyóval. Bemutatkoztak,elmondták gondjukat,bajukat.
Eközben: A sárkány már a folyóparton volt,de NEM HALT MEG! Ő idézte meg az esőt,mert szomorú volt. Ott feküdt,s nézte a felhőket. Hirtelen egy kislány rohant felé,s látható volt,hogy nagyon megrémült. Sekine felemelte fejét,erre a kislány megrémült. Viszont az alakváltó úgy nézett rá,hogy a lány megérezte: Nem bánt ez engem! Oda mnet hozzá,megsimogatta,s rádőlt. Az eső is elállt,s beesteledett. A leány elaludt a sárkány sörényén. Nem sokkal később egy hosszú,fehér hajú szellem jött feléjük. Sekine rávicsorított,nagyon fáradt volt,ezért elpusztult...A fehér hajú a kislányhoz lépett,mire az felébredt. -Sesshomau!-kiálltott. -Ez a sárkány bántott téged?-kérdezte a szellem a vízi sárkányra mutatva. -Nem,épp ellenkezőleg! Még azt is megengedte,hogy megsimogassam!-mondta a lány. Sesshomaru elővette a gyógyító kardot,s suhintott vele egyet...
Eközben Inu Yasháék már megbánták,hogy az anyónál szálltak meg..ugyanis az rengeteg házi munkát adott nekik,többek között,mosás,kiteregetés,felsöprés,stb. Épp vacsoráztak,mikor egy hatalmas szél megrázta az ajtót. -Kagome,légy szíves hozdd be a ruhákat.-mondta az anyó. -Máris-szólt Kagome,s már pattant is. De az ajtónál hirtelen megállt. SEKINE!-Kiáltott,s kirohant. Csak ugyan,Sekine állt ott,sárkány képében. A többiek is kiszaladtak,s elámultak. Még a sebe is eltűnt Sekinenek.
Sekine emberré változva,mindent elmesélt. -Sesshomaru volt az!-kiálltott Inu Yasha. -De miért tette pont ő?-kérdezte Miroku. -Mert a kislány szerinintem hozzá tartozott-mondta Sekine. RIN!-Szólt Sango. A csapat aludni tért,s másnap már folytatódott is az utazás.
|