Kikyou épp sétált az erdőben,mikor felkiálltott: -Lépj elő! Tudom,hogy régóta követsz! Ekkor előlépett Naraku,s gonosz mosollyal,beszélt Kikyouhoz. -Egy ajánlattal jöttem hozzád. Szolgálj engem,cserébe Inu Yasha halott lesz...Hisz mindketten a halálát akarjuk nem igaz? -Soha!-mondta Kikyou szikrázó szemekkel. -Rendben.-szólt Naraku fenyegetően.-Akkor máshogy mondom: Ha ezen a világon akarsz maradni,légy hű szolgám. Kikyou habozott,mikor egy hang megszólította: Ugorj fel! Egy éjfekete paripa vágtatott felé szélsebesen. Kikyou felpattant rá,s usgyi! Mint a szél úgy eltűntek. "Egyszer úgyis megtalállak"-gondolta Naraku,azzal ő is eltűnt.

Ki vagy te-kérdezte Kikyou lovaglás közben. -Mondjuk úgy,hogy egy jóbarát. Megálltak egy tisztásnál,egy cseresznyafa alatt. Kikyou leszállt megpaskolta a lovat. Az meg egy lánnyá változott. Alakváltó vagy...-mondta Kikyou lelki nyugalommal. -Igen,s a nevem Sekine Akemi...A jővőből jöttem úgymond. Tehát Inu Yasha csapatához tartozol?-kérdezte Kikyou kissé gyanakvóan. -Igen,de nem kémkedek...Csak mikor kijöttem a kútból,akkor láttalak meg téged,s Kagome elbeszéléséből felismertelek...Már indultam Inu Yasháékhoz,mikor Naraku hangját halottam...Úgy döntöttem nem hagyom,hogy megöljön,s ekkor a gyöngyöm átváltoztatott egy szélsebes lóvá...De ezt nem mondom el Mirokuéknak,mert akkor biztos keresni fognak téged...

Amúgy köszönöm,hogy megmentettél..-fordult Sekinéhez Kikyou.-Mivel tudnám meghálálni? -Nem kell semmi,nekem épp elég annyi,hogy lóvá változtam... -De mégis. -Hát megtaníthatnál a nyíllal bánni. Rendben!-szólt Kikyou.-Akkor holnap ugyan itt. Viszlát!-köszöntek el egymástól.

Sekine végre elérte Sangoékat,s a csapat megpihent egy faluban,miután Miroku elűzött egy "sötét felhőt". -Ebben a pillanatban egy szellem rá tört a falura,s Sekine egy kis vörös,zöld szemű rókává változott.

Inu Yasha végül is kettévágta a szörnyet,Sekine pedig kisebb vihart idézet,mivel egyszer kétszer felgyújtott valamit,mikor tüzet okádott. A csapat aludni tért,Sekine pedig a holnapi íjászatra gondolt.