Kouga másnap este azon a folyóparton állt,ahol előző nap Sekine. -Érzem,hogy itt járt Sekine.-gondolta. Kouga indulunk!-kiáltott neki Kagome. Elindult,de fura érzése volt..Mintha figyelnék...

Sekine és Ayame a csapat után ment. Sekine farkassá vált,Sekine pedig felpattant a hátára,a többi farkas pedig utánnuk. Hamarosan elérték őket...Épp egy tűzszellemmel harcoltak. Sekine a két fél közé állt,széttartotta kezeit,és a föl mélyéről megidézett egy hatalmas kutya alakú vizet,mely letámadta a tüzet. Győzött a víz,majd elpárolgott. Örültek neki nagyon. Ő pedig Kougahoz,és Ayamehez lépett,összetette a kezeiket,és elmondta döntését. Aznap megtartották az esküvőt,Sekine pedig mosolyogva elhagyta a prtyt. Sango utánna ment. -Mégis,jó ötletnek tartod a döntésed?-kérdezte. -Igen....tudom,hogy Ayame és Kouga szeretik egymást...Én meg elboldogulok egyedül. Sango a lány vállára tette kezét.-Nem! Mert visszajössz hozzánk,és nem ellenkezel. -De az örvény,meg a harapás! -Ez nálunk nem számít. A barátság nem egy papír melyet bármikor eldobhatsz..-jött a válasz. Sekine mosolygott,aztán nézte a csillagokat,melyek boldogan csillogtak.

Ayame és Kouga azért utánna nézett,hogy a lány tényleg úgy gondolta-e a dolgot,ahogy mondta...És igen. sekine mindig vidáman pattogott,olykor egy virággal a kezében. Azért a szokásáról nem szokott le: Most épp elvett Miroku botját vette el,és mazsorettezni kezdett vele.