Aznap este a többiek bementek a házba,Sekine pedig már amúgy is elaludt a fán. Mikor ben voltak Inu Yasha hirtelen a szívéhez kapott,a földet pedig markolni kezdte fájdalmában. Sekine megérezte a bajt,felébredt lement a házba. -Mi történt?-kérdezte. A többiek elmondták. Inu Yasha ezt suttogta: Sekine,vigyél Kikyouhoz. Sekine lóvá vált,Inu Yashat felkapta a hátára,és iszkiri.

Félúton jártak,mikor Sekine úgy érezte,elfogyott az ereje...Az égitestekhez fohászkodott segítségért,és meg is kapta azt: Üstökén (homlokán) egy csillag jele ékeskedett,farján egy félhold,bal mellső lábán pedig egy nap. Szárnyai nőttek,és olyan gyors lett,hogy még talán Kougat is leelőzte volna. Hamarosan elérték Kikyout,aki már nem élt. Inu Yashanak ezért voltak fájdalmai:mert a nyílvessző tulajdonosa meghalt. Sekine a holttest mellé lépett,ló képében,szárnyaival letakarta,és a miko egy harangvirággá vált. Inu Yasha odalépett,gyökerestül kitépte a virágot,visszaszállt ekine hátára,aztán vágtattak Kaide anyó falujába. Ott mindenki nagyon várta őket. Kagome Inu Yashahoz lépett,aki megmutatta a virágot,s csak ennyit mondott: Kikyou meghalt. -Nem,nem halt meg.-mondta Sekine emberi alakjában-Abban a harangvirágban született újjá....Anyó-fordult Kaidehez-ültessétek el a virágot Kikyou sírhelyén.... -Rendben.-jött a válasz. Mindenki igyekezett befelé,de Sekine visszahúzta Inu Yashat.-Ne mondd el senkinek,hogy mivé változtam. -Keh,rendben.-jött a válasz. -Igérd meg,mint testvér a testvérnek! JÓ OK!-Hangzott az ingerült a válasz.