Sekine egy nap furcsán viselkedett. Nem nevetett annyit,mint szokott,nem piszkálta társait,nem beszélt folyton folyvást. Egy este mikor aludtak,hirtelen felébredt. Érezte,hogy van valami a szilánkkal a szívében. Mintha izzana. Felkelt kiment a házból,melyben aznap megszálltak,és sétálgatott. Egy jang megszólította a háta mögül. -Mi a baj,Sekine? Sango volt az. -Éppen az,hogy nem tudom....Úgy érzem,mintha szabad akarnék lenni...nem tudom. -Akkor menj el!-jött a hirtelen válasz. Sekine kérdően nézett a szellemirtóra. -Ha szabad akarsz leni,akkor menj tovább. Sekine elmosolyodott,éselment...

Másnap reggel elmondta a dolgot Sango a többieknek. Azok megértették a helyzetet. -Ékkő szilánkot érzek!-mondta hirtelen Kagome. El is indultak rögtön.

Sekine egyre jobban úgy érezte magát,mintha állat volna. Mikor ugrani kellett,macska ügyességgel patogott. Míg egy nap tigris lett. Hófehér. Csíkjai gyönyörűen elvoltak helyezkedve,négy lábán egy-egy levél alak. Ha a levegőben ment,mindig a lába alatt termett néhány levél,melyek megtartották. Épp így ugrándozott,mikor egy csomó szellemet látott meg,melyek egy kunyhót vettek körül. Nem volt mit tenni,megölte a szellemeket,melyek rá támadtak,aztán berontott a kunyhóba: Kohaku és Rin volt ott! Kohakut még értette,Rint pedig biztosan elrabolták,gondolta. A két fiatalhoz ment. -Ugorjatok a hátamra elviszlek benneteket innen!-mondta. Azok úgy is tettek. A három alak így elhagyta a viskót. Visszafele úton,meglátták Sesshomarut és Jakent. Leszálltak,kirakták Rint,és tovább mentek Sangoékhoz.

-Szélsebesen érzek egy ékkövet közeledni!-mondta Kagome. -Micsoda?-kérdezte Inu Yasha. Kohaku egy tigris hátán közeledett feléjük. Leszálltak. Kohaku a tigris mellé lépett. -Biztosan nem emlékszel ezekre az alakokra....De látod azt a lányt?-bökött Sekine Sangora-Nos,rá azért pár emlékednek kell lennie. Én elmegyek...Légyszíves ne hagyd el őket! És útnak indult a tigris.

Mirokuék meglepődve nézték az eseményeket. Aztán Sango Kohakuhoz lépett. Megfogta a vállát. -Kisöcsém,hát visszajöttél?-mondta.