Kagomeék egy csodás helyre értek: rengeteg patak,forrás,folyó volt benne,s a táj szépségét még az is szebbé tette,hogy a növények szabályosan a vízben nőttek,s apróbb nagyobb szárazföldek voltak láthatók a határon. Sekine kedvet kapott rá,hogy sárkány képében körbe utazza ezt a csodás helyet. A többiek bele egyeztek,s felpattantak a hátára.

Mikor eleget láttak,lementek egy biztonságos helyre...pontosabban buktak,mert az alakváltó,mintha a levegőben megbotlott volna. -Mi a gond?-kérdezték. Erre a lény az orrával a vállára bökött. A seb nagyobb lett!! Mikor Kagome megérintette a vízi sárkány nagyot ordított. Nem sokára rengeteg lélekrabló jelent meg,melyeken egy alak volt látható: Kikyou....

Sekine elaludt,de mikor újra felébredt,sárkány képében,Kikyou megkönnyebbült arcát látta. A miko kiment,s szólt a többieknek,akik be is tódultak. Az első kérdés természetesen ez volt: "Mi baja?" -A dárda ami eltalálta mérgezett volt,és mivel benne volt a méreg pár napig,legyengült. Ezért most nem változhat vissza,mert az ereje kevés ahhoz...Ha pedig harcba keveredne,már az első támadásnál meghalna.-hadarta Kikyou. -Egy gonosz közeleg!-kiálltott hirtelen Inu Yasha. S mikor a messzeségbe bámultak,valóban egy hatalmas szellem közelget. A terv az volt,hogy elcsalogatják a rémséget egy hegyre,s amíg ók harcolnak,a papnő vigyáz a gyengére.

Telt múlt az idő,s már délutánra járt,mikor az alakváltó hirtelen felrepült,s elszállt a hegyhez,ahol egy szörnyeteg maradványai hevertek a füvön,s Inu Yasha bevadulva támadta Kougát. (hogy a farkas szellem miért volt ott,azt senki sem tudja). Sekine pedig,mikor a farkas földre került,Inu Yashát neki lökte egy fának,s az azonnal visszazökkent. Viszont a sárkány lezuhant. Kagome még utánna ugrott,s elkapta a farkát,s szépen felmászott a fejéig,ahol megkapaszkodott a lény szarvában. -Ébredj!-kiálltotta.-Mindjárt földet érünk! Könyörgök ÉBREDJ FEL!-s könnycseppek hada csordult ki a szeméből. Néhány rácseppent a medállra,néhány pedig a sárkány sebére. Az állat lelke megérezte,hogy érte sírnak,ezért Sekine erőt vett magán,s felszálltak. Lebukott,aztán csak ennyit suttogott: "Örülök,hogy megismerhettelek benneteket." S egy könnycsepp csordult ki a szeméből,s örök álomra hajtotta fejét...