Sekine szomorúan tért vissza a középkori Japánba. Nem köszönt senkinek,csak lehevert a folyópartra farkasai társaságában. Sango mellé ült. -Mi a baj?-kérdezte. -Meghaltak a nagyszüleim sárkány repülés közben.-jött a válasz. -Megértem....Tudod,akik meghalnak,azok a szívedben mardnak örökre...Én már csak tudom.-szólt együttérzően.

Pár hét múlva beletörődött az alakváltó a nagyszülők halálába. Egyszer hazament,és pár napig nem jött vissza. Így Kagome elment a házukhoz,de csak egy levelet,egy íjat,négy nyilat,és egy medállt talált. A levélen az állt,hogy Kagome Higurashi részére. A lány elolvasta:

Kedves Kagome!

Ezt a levelet akkor olvasod,mikor én már nem leszek otthon. Hogy miért? Már mondom is: A szüleim féltenek! Annyira,hogy tegnapelőtt beállítottak hozzám és csak ezzel: Sekine,pakolj össze,elköltözünk! Én ellenkeztem,de ők csak ennyit mondtak-"A te érdekedben" Persze nagyon sírtam,és még most sírok,ahogy ezt a levelet írom.....Kérlek,mutasd meg ezt a levelet mindenkinek! Főképpen Kouganak.

Hű barátod,Sekine

Ui.: A medállt add Kouganak,az íjat és nyilakat pedig add oda Kikyounak.

                         Na,CsóCsikócsőr!

Kagome szeme elkezdett könnyezni,de persze mindenkinek megmutatta a levelet. Kouga nagyon el volt szontyolodva,de a medállt azonnal a nyakába tette.